LŐRINCZE LAJOS
Lőrincze Lajos leginkább a rádióból és a televízióból ismert. Műfajt teremtett nyelvi vetélkedőivel, nyelvművelő műsoraival. Kevesen tudják, hogy nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora, melynek címe: "Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol".
Nyelvművelő munkásságán túl a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja volt, az MTA Nyelvművelő Főbizottságának elnöke, az "Édes Anyanyelvünk" és a "Nyelvünk és Kultúránk" folyóiratok szerkesztőbizottságának elnöke. Három iskola vette fel nevét: Szentgál, Hegyeshalom, és Mikóháza.
A Magyar Televízió a "Századfordító magyarok" dokumentumfilm-sorozatban emlékezik meg munkásságáról születésének 90. évfordulója alkalmából.
életrajzi források a MEK honlapján
RÖVID ÉLETRAJZA ÉS MUNKÁSSÁGA
1915 november 24-én született a Veszprém megyei Szentgálon.
1937-1941 A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakos bölcsészhallgató
1948 Megszületik Péter fia, majd 1950-ben Zsuzsanna leánya
1949-1985 Munkahelye az MTA Nyelvtudományi Intézete. Először intézeti tanár, 1952-59 között igazgatóhelyettes, 1959-1971 között osztályvezető, 1971-1985-ig tudományos tanácsadó. Innen megy nyugdíjba 1985. december 31-én.
1952 Kodály Zoltán biztatására kezdi meg a rádióban ötperces nyelvművelő előadásait Édes anyanyelvünk címen, melyekkel sajátos ismeretterjesztő műfajt teremt. A sorozatot negyven éven keresztül kitartóan folytatja szinte halála pillanatáig. Ebben az évben kandidátusi címet kap eddigi munkásságáért, valamint a Magyar Népköztársasági Érdemrend arany fokozatát.
1952-től az MTA Nyelvművelő Főbizottságának titkára, majd 1960-tól halálig az elnöke (A bizottság neve 1960-tól Anyanyelvi Bizottság, majd 1990-től Magyar Nyelvi Bizottság).
A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora.
1970-től a Magyarok Világszövetségének, majd elnökségének tagja. Egyik kigondolója, létrehozója és élete végéig szervezője az Anyanyelvi Konferenciáknak, melyeknek 1992-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Közel húsz éven át nagy energiával vesz részt a határokon kívül élő magyarság művelésében, s abban, hogy az Anyanyelvi Konferenciák a zavartalan párbeszéd intézményesített alkalmai legyenek. Az I. Anyanyelvi Konferenciára Debrecenben és Budapesten kerül sor. Ebben az évben jár először Amerikában: Miami, Washington, New Brunswick, Buffalo, Cleveland, Bloomington, Chicago, Vancouver, Toronto és Atlanta a legemlékezetesebb találkozások helyszíne.
DÍJAK
Az Állami Díj II. fokozatával tüntetik ki, szeptembertől címzetes egyetemi tanár.
Állami Díj II. fokozat (1970) – Az anyanyelvi műveltség terjesztése és a magyar nyelvművelés terén végzett több mint két évtizedes munkájáért.
SZOT-díj (1975)
Apáczai Csere János-díj (1981)
Révai Miklós-emlékérem (1985)
Pais Dezső-díj (1990)
Kosztolányi Dezső-díj (1992)
Erzsébet-díj (1992)
A LŐRINCZE-DÍJ
A jeles nyelvtudós emlékére az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díjat alapít a magyar nyelv művelése érdekében határainkon belül vagy kívül kifejtett kiemelkedő tevékenység elismerésére és jutalmazására. A díjat évente egyszer ítéli oda egy alkalmanként életre hívott előkészítő bizottság javaslatai alapján A Szép Magyar Nyelvért Alapítvány kuratóriuma.
Nyelvművelő munkásságán túl a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja volt, az MTA Nyelvművelő Főbizottságának elnöke, az "Édes Anyanyelvünk" és a "Nyelvünk és Kultúránk" folyóiratok szerkesztőbizottságának elnöke. Három iskola vette fel nevét: Szentgál, Hegyeshalom, és Mikóháza.
A Magyar Televízió a "Századfordító magyarok" dokumentumfilm-sorozatban emlékezik meg munkásságáról születésének 90. évfordulója alkalmából.
életrajzi források a MEK honlapján
RÖVID ÉLETRAJZA ÉS MUNKÁSSÁGA
1915 november 24-én született a Veszprém megyei Szentgálon.
1937-1941 A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakos bölcsészhallgató
1948 Megszületik Péter fia, majd 1950-ben Zsuzsanna leánya
1949-1985 Munkahelye az MTA Nyelvtudományi Intézete. Először intézeti tanár, 1952-59 között igazgatóhelyettes, 1959-1971 között osztályvezető, 1971-1985-ig tudományos tanácsadó. Innen megy nyugdíjba 1985. december 31-én.
1952 Kodály Zoltán biztatására kezdi meg a rádióban ötperces nyelvművelő előadásait Édes anyanyelvünk címen, melyekkel sajátos ismeretterjesztő műfajt teremt. A sorozatot negyven éven keresztül kitartóan folytatja szinte halála pillanatáig. Ebben az évben kandidátusi címet kap eddigi munkásságáért, valamint a Magyar Népköztársasági Érdemrend arany fokozatát.
1952-től az MTA Nyelvművelő Főbizottságának titkára, majd 1960-tól halálig az elnöke (A bizottság neve 1960-tól Anyanyelvi Bizottság, majd 1990-től Magyar Nyelvi Bizottság).
A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora.
1970-től a Magyarok Világszövetségének, majd elnökségének tagja. Egyik kigondolója, létrehozója és élete végéig szervezője az Anyanyelvi Konferenciáknak, melyeknek 1992-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Közel húsz éven át nagy energiával vesz részt a határokon kívül élő magyarság művelésében, s abban, hogy az Anyanyelvi Konferenciák a zavartalan párbeszéd intézményesített alkalmai legyenek. Az I. Anyanyelvi Konferenciára Debrecenben és Budapesten kerül sor. Ebben az évben jár először Amerikában: Miami, Washington, New Brunswick, Buffalo, Cleveland, Bloomington, Chicago, Vancouver, Toronto és Atlanta a legemlékezetesebb találkozások helyszíne.
DÍJAK
Az Állami Díj II. fokozatával tüntetik ki, szeptembertől címzetes egyetemi tanár.
Állami Díj II. fokozat (1970) – Az anyanyelvi műveltség terjesztése és a magyar nyelvművelés terén végzett több mint két évtizedes munkájáért.
SZOT-díj (1975)
Apáczai Csere János-díj (1981)
Révai Miklós-emlékérem (1985)
Pais Dezső-díj (1990)
Kosztolányi Dezső-díj (1992)
Erzsébet-díj (1992)
A LŐRINCZE-DÍJ
A jeles nyelvtudós emlékére az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díjat alapít a magyar nyelv művelése érdekében határainkon belül vagy kívül kifejtett kiemelkedő tevékenység elismerésére és jutalmazására. A díjat évente egyszer ítéli oda egy alkalmanként életre hívott előkészítő bizottság javaslatai alapján A Szép Magyar Nyelvért Alapítvány kuratóriuma.